Sarokba vagyok szorítva. Sebzett vagyok és félek. Egyedül a szeretteimben, az otthonomban találhatok menedékre. Ez ad majd erőt és bátorságot, hogy visszatérjek és megvédjem, amit a legjobban szeretek. Most tényleg megtudják, ki is a Macska!
Úgy gondoltam, hogy lehetőséget adok nektek és fejezzétek be ti a történetet. Kíváncsi vagyok, hogy ti az adott témáról hogyan vélekedtek. Folytassátok:
Elfelejtettél csókot adni, ha cserepes volt a szám,
Elfelejtetted megfogni a kezemet az utcán,
Elfelejtettél rám nézni csillogó szemeddel,
Úgy látszik, már nem is emlékezel…
De egy nap majd visszatérsz,
És láthatod, kinek a karjába kergettél,
Belefájdul majd a szíved, és láthatod,
Hogy mekkorát tévedtél!
(refrén:)
Hiszen én tényleg szerettelek,
Neked adtam mindenemet,
Én voltam, aki nap mint nap,
Csak azt nézte, hogy lehess boldogabb,
Vakon rád bíztam a lelkemet,
Feltétel nélkül szerettelek,
Neked adtam a szívemet,Hogy aztán elfelejtsd…
De majd meglátod, majd meglátod…
Vissza akarsz majd jönni!
De majd meglátod, majd meglátod…
Vissza akarsz majd jönni!
Elfelejtettél megölelni, mikor a lelkem fázott,
És megmenteni ebből a magányból,
Elfelejtetted, hogy azt ígérted, örökre velem leszel,
De úgy látszik, már nem is emlékezel…
De egy nap majd visszatérsz,
És láthatod, kinek a karjába kergettél,
Belefájdul majd a szíved, és láthatod,
Hogy mekkorát tévedtél!